Himnusz
Himnusz (euskaraz Ereserkia) Hungariako ereserkia da 1844tik. Isten, áldd meg a magyart (euskaraz Jainkoa, bedeinka itzazu hungariarrak) izenaz ere ezaguna da.
| Himnusz | |
|---|---|
 | |
| Jatorria | |
| Argitaratze-data | 1829 |
| Izenburua | Hymnus, a’ Magyar nép zivataros századaiból |
| Ezaugarriak | |
| Hizkuntza | hungariera |
| Tonoa | Mi bemol maior |
| Egile-eskubideak | jabetza publiko eta jabetza publiko |
| Hitzak | Ferenc Kölcsey |
| Bestelako lanak | |
| Musikagilea | Ferenc Erkel |
Hungarian badago beste abesti bat Himnusz beste garrantzia duena: Szózat. Hala ere, Himnusz da Konstituzioak ereserkitzat hartzen duena.
Musika
Ferenc Erkelek moldatua zen.
 |
[[:Fitxategi:|]]
[[Fitxategi:|220px|noicon|alt=]]
|
| Arazoak fitxategi hau entzuteko? Ikus multimedia laguntza. | |
Hitzak
Ferenc Kölcseyk idatzi zituen 1823an. 1989az geroztik urtarrilaren 22an Hungariar Kulturaren Eguna ospatzen da, 1823. urtean Kölcseyk Himnusz poemaren eskuizkribua burutu zuen eguna oroitzeko.
Hungarieraz
Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!
Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.
Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.
Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villámidat
Dörgő fellegedben,
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd töröktől rabigát
Vállainkra vettünk.
Hányszor zengett ajkain
Ozman vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám, kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!
Bújt az üldözött, s felé
Kard nyúlt barlangjában,
Szerte nézett s nem lelé
Honját e hazában,
Bércre hág és völgybe száll,
Bú s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger fölette.
Vár állott, most kőhalom,
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virul
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvák hő szeméből!
Szánd meg Isten a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!
